1882. május 1. (128 éve történt)
A munka ünnepe, a munkavállalók szolidaritási napja.
Az 1890-es évektől a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől a munkavállalók szolidaritási napja. 1817-ben, Robert Owen gyártulajdonos megfogalmazta és közzétette a munkások követeléseit, köztük az addig 10-14 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. Több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, hatására 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain. (…) 1884-ben az Amerikai Munkásszövetség (AFL) chicagói kongresszusán azt ajánlotta a törvényhozóknak, hogy 1886. május 1-jétől az országban mindenütt vezessék be a nyolcórás munkanapot. Sztrájkot és felvonulást hirdettek erre a napra, melyben 350 ezren vettek részt. Milwaukee-ban a rendőrök a tömegbe lőttek, kilencen haltak meg. Az állami alkalmazottak számára bevezették a nyolcórás munkanapot. A munkások, valamint a sztrájktörőket védő rendőrök közti konfliktusban május 3-án 4-en, másnap egy rendőrtiszt halt meg. Megtorlásul nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, s bizonyítatlan vádak alapján el is ítélték őket, közülük négyet 1887-ben kivégeztek. 1888-ban az Amerikai Munkásszövetség St. Louis-i kongresszusán elhatározták, hogy május elsején emléktüntetéseket rendeznek, s ezeket nemzetközi szintre emelik.
Magyarországon először 1890-ben tartottak május 1-jei tömegdemonstrációt. Az Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. A munkásünnep a XX. század folyamán a legnagyobb nemzetközi szocialista ünnep lett. A volt szocialista országokban ezen a napon nagyszabású, látványos felvonulásokkal a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepelték.
A szocialista rendszerek bukása után – a munkavállalók szolidaritási napjának nevezik. A világ számos nagyvárosban a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, céljuk főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj elérése, a munkahelyek megőrzése.
1400. május 1. (610 éve történt)
Május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.
A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén “kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt. A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. Májusi felvonulást első ízben, 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások.
forrás: ezenanapon.hu
